Felkapaszkodott, vidéki libuska – a rosszindulatú emberek előszeretettel emlegetik így Rubint Rékát. A sikeres, csinos fiatalasszony lenyűgöző lazasággal kezeli a származására tett megjegyzéseket.
– Soha nem szégyelltem, hogy vidékről jöttem, sőt büszke vagyok rá – kezdte Réka, aki Kazincbarcikán született középosztálybeli családba. Nem kellett nélkülöznie, de nem is kényeztették el. Korán megtanulta: mindenért meg kell dolgozni.
– Hétévesen már segítettem a szüleimnek a termõföldeken, hiszen a család plusz jövedelme a háztájiban megtermelt terményekbõl adódott. Kapáltam, paprikát, paradicsomot ültettem a fóliasátrakban, boldogan szedtem és árultam a termést, szõlõt szüreteltem, édesapámmal mustot készítettem, s résztvettem a házkörüli állatok gondozásában is. Nem jártam drága ruhákban, de kiegyensúlyozott, boldog gyermekkorom volt. Bevallom, sokszor ábrándoztam arról, hogy a barátaimhoz hasonlóan, én is tengerparton töltsem a szünidõt, ahelyett, hogy a szüleimmel dolgozom, de kárpótlásul egy hétig mindig együtt nyaralt a család. Később értettem meg, hogy a szüleim milyen fontos útravalót adtak azzal, hogy belém nevelték a munka fontosságát – fejtette ki Réka, aki gyerekként súlyproblémákkal küszködött. – 158 centi és 65 kiló voltam. Édesanyám főztje és a sok zsíros kenyér megtette a hatását: közel 15 kiló fölösleg volt rajtam. A sportot hírből sem ismertem. Az osztálytársaim ugyanakkor szerettek, mert hangadó, belevaló lány voltam. Az általános iskola végén szabadultam meg a súlyfeleslegemtől. Ekkor vettem észre, hogy az osztálytársnőim milyen csinosak, a fiúknak pedig ez tetszik. Önerőből lefogytam. S lám, ekkor beköszöntött az életembe az első szerelem. Ennek, és a tinédzserkori lázadásnak köszönhetően elhagytam a szülői házat. Kazincbarcikán tanultam tovább egy egészségügyi szakközépiskolában. De egy év után vége lett a szerelemnek. Felejteni akartam, a tanulásba és a sportba menekültem. A tanulásba, mert fejembe vettem, hogy az orvosi egyetem elvégzése után kórboncnok képesítést szerzek, a sportba azért, mert testnevelésből meg akartak buktatni – mesélte a fitneszlady.
– A testnevelés óráknak a leggyengébb, gyógytestnevelés jelzővel ellátott csoportjába kerültem. 13 éves koromig az iskolán kívül nem sportoltam. A középiskolában azonban egy keménysípú tornatanárnő a szigorával, fegyelmével megalapozta a sporthoz fűződő viszonyomat. Ettől kezdve életem részévé vált a sport.
(Forrás: http://www.borsonline.hu/cikk.php?id=23608)
